Ahhoz, hogy két szöveget összehasonlíthassunk, nem szükséges azokat teljes egészükben végignézni, megjegyezve az összes különböző töredéket. Hiányzó szó vagy betű, karaktercsere, hiányzó mondat vagy bekezdés – mindezt szolgáltatásunk segítségével automatikusan megtalálja.
Kiemeli az első és a második szöveg közötti következetlenségeket, így hosszas áttekintés nélkül összehasonlíthatja őket.
Az írás története
A civilizációk fejlődése nem képzelhető el írás nélkül, mert ennek segítségével terjedt át a tudás nemzedékről nemzedékre a háborúk és természeti katasztrófák ellenére is.
Az első betűk a számunkra ismerős formában több mint 5000 évvel ezelőtt jelentek meg. Ezek piktogramok (a szimbólumok grafikus képei) voltak, amelyeket az ókori egyiptomiak és sumérok kőre, agyagtáblákra, fára és szövetre alkalmaztak. Ha kezdetben minden piktogram egy adott tárgyat (embert, fát, madarat, napot) jelentett, később az egyiptomiak megváltoztatták a betűt, és minden karakterhez saját hangot rendeltek. Ez volt a hieroglif írás kezdete, amely Kr.e. 3100 körül alakult ki.
Ugyanakkor az írás fejlődött az ázsiai országokban: Kínában, Japánban és Koreában. Az első hieroglifák, amelyeket ezen országok területén találtak, Kr.e. 1700-ból származnak. Segítségükkel egyéni hangokat/szavakat és háromdimenziós képeket/érzeteket egyaránt kifejeztek. Nem meglepő, hogy ezzel a megközelítéssel ugyanaz az ősi kínai ábécé több ezer karakterből állt, és csak a társadalom értelmiségi rétegei tudtak emlékezni (és helyesen használni). A közemberek számára a levél sokáig elérhetetlen maradt.
Ha a történelem első ábécéjéről beszélünk, a szó mai értelmében, akkor az ie 1700 körül keletkezett a Közel-Keleten. 30 szimbólumot tartalmazott, amelyek mindegyikéhez saját egyedi hangzást rendeltek. A szavak szimbólumokból, a mondatok pedig szavakból alakultak, ami alapvetően különbözött az akkori ázsiai írásmódtól.
A nyomtatás története
Sok évszázadon át a piktogramokat, hieroglifákat, majd betűket kézzel hordták fel a felületre: mechanikusan (kőre/agyagra), valamint tintával és egyéb színező pigmentekkel (papiruszra/papírra). Jóval később kezdték el nyomtatni – már a mi korszakunkban.
Az első nyomtatott szöveget hivatalosan egy koreai értekezésnek tekintik, amely i.sz. 704-751 között volt. És 953-993-ban Kínában feltalálták a nyomtatást - a könyvek ipari előállítását fametszetekkel. Ráadásul a „Gyémánt-szútra” híres xilográfiai másolatát már jóval korábban – 868-ban – Kínában nyomtatták, de nem ipari eszközökkel, hanem kézzel.
Nyugaton a nyomtatott anyagok gyártása jóval később – 1425-től – kezdődött. Ebben az időszakban vált a tömegek rendelkezésére a papír: vallási nyomtatványok, kártyalapok, később teljes értékű könyvek készültek belőle.
1445-ben Johannes Gutenberg formalizálta a nyomtatás feltalálását a fémlemezekre nyomtatott és külön cellákban tárolt karakterek (betűk) szabványosításával. A tintát kézzel vitték fel rájuk, majd papírra nyomatokat készítettek: először egy-egy betűt, majd kombinált lemezekkel, amelyek egész szavakat és kifejezéseket alkotnak. Tekintettel a középkori Európa mély vallásosságára, az első nyomtatott szövegek a várakozásoknak megfelelően a Biblia és a Zsoltár volt.
Eredetileg a tipográfia kézzel készült, és sok gondos munkát igényelt. A tinta nem törlődött le a papírról, és még egy hibához is dupla szöveglapot kellett újranyomtatni. A folyamat egyszerűsítésére és automatizálására bizonyos mértékig csak a 17. században volt lehetőség. A holland nyomdászok fából készült nyomdalapokat kezdtek használni, amelyekre kiemelkedő betűket faragtak. Ezt követően folyékony festéket kentek a betűkre, papírt támasztottak rájuk és puha ecsettel dörzsölték. Ez a technológia Nyugaton és Keleten is elterjedt volt, Kínában pedig egészen a 20. századig használták.
A 17. században javasolt szövegek rézlenyomata bonyolultsága és magas költsége miatt nem honosodott meg. A nyomtatott termékek fő alapanyaga továbbra is a papír maradt. A nyomdászok, hogy ne minden szót külön-külön póruljanak, fémbélyegzőket készítettek kiemelkedő betűkkel, amelyekből nem külön szavakat/kifejezéseket formáltak, hanem egész oldalnyi szöveget. Nem maradt más hátra, mint letakarni őket festékkel és papírra rögzíteni. Ez nagymértékben felgyorsította a folyamatot, és a könyvek nem darabokká, hanem tömegipari termékekké váltak.
De voltak kivételes irodalmi művek is, amelyek jóval korábban – még a 15. században – kerültek a tömegsajtóba. Vallási szövegekről beszélünk, köztük a 42 soros Bibliáról, amelyet 1466-1481-ben kezdtek el sokszorosítani az első nyomdák segítségével. Az ebben az irányban úttörővé vált országok listáján Hollandia, Franciaország, Anglia és Lengyelország szerepel. A 19. századra a világ minden régiójában telepítettek nyomdagépeket, amelyek felváltották a kézírásos és a blokknyomtatást.
A digitális technológiák fejlődésével a szövegek nyomtatása általánossá és széles körben elérhetővé vált. Tehát személyi számítógéppel és nyomtatóval ma már bárki nyomtathat szöveget: tipográfiai minőségben és a lehető legrövidebb idő alatt. A lényeg a szöveg előzetes digitális formában történő elkészítése, szerkesztése és minden hiba kiküszöbölése.
Lehetőség van két dokumentum manuális összehasonlítására, de ez időigényes, és mindig magában foglalja a kihagyások kockázatát. Szolgáltatásunk nem követ el hibákat és nagyon gyorsan működik – azonnali és 100%-os eredményt kap. Az összehasonlított dokumentumokat sehol nem tároljuk, ami garantálja az információk bizalmas kezelését.
